Kittenberger Kálmán a legnagyobb magyar Afrika-kutató, gyűjtő, vadász és író volt, akinek kalandos élete megpróbáltatásokban jócskán bővelkedett. „Az utolsó vadászat” címmel dokumentumfilm készült az élete egy darabkájáról, amelyben barátja, Fekete István segítségével mutatja be az alkotás, milyen ember volt Kittenberger.

Előző bejegyzésünkben már bemutattuk Szendrei Judit bélyeggel festő művész egyik alkotását, amely szabályosan elrendezett, spirális alakzatot formáló méheket ábrázol. Új alkotása szintén rovarokat illusztrál, viszont ezúttal lepkéket. Az alkotás címe: Pillangók dicsérete.

Szendrei Judit bélyeggel festő művész, aki által a bélyegek életre kelnek és létrejön valami egyedi és különleges. Egyik ilyen alkotása a „Sorsuk a halál” címet viseli, amely a hím méhekről és herékről szól.

Cristiam Ramos egy olyan mexikói művész, aki újragondolta a festészet fogalmát: ismert műalkotásokat vagy ismert embereket fest lepkeszárnyakra.

Walter Rothschild-nak a galapagosi teknősök és a madarak (főleg a kazuárok) mellett a fő szenvedélye a rovarok voltak. 153 rovar, 58 madár, 17 emlős, 3 hal, 2 hüllő viseli a nevét.

Kjell Bloch Sandved norvég természetfotós észrevette, hogy a lepkék szárnymintázatai látványos formákat alkotnak, és azok hasonlítanak az ábécé betűire. Ennek eredményeként létrehozta a Pillangó ábécét.

Egy kolibrinek álcázott drón segítségével tanulmányozták a mexikói hegyekben a Pompás királylepkéket (Danaus plexippus). A lepkék nem tekintik ellenségesnek a kolibriket, így a drón jelenléte nem zavarta a mintegy félmilliárd egyedből álló rajt.

Az elmúlt évek során számos lepkefaj tűnt el a Földről. A fajok eltűnése részben egy természetes evolúciós folyamat, nagyrészt viszont a felelőtlen emberi beavatkozások következménye.

A koponyaszerű mintázat és a természetfeletti erőktől, démonoktól való félelem már nagyon régóta ismertté tette az Acherontia fajokat. Ezzel a különleges tormintázattal három szender faj büszkélkedhet: az Acherontia styx, az Acherontia lachesis és az Acherontia atropos.

A pikkelyek nemcsak pigmentáltak, de vastagságuktól és elrendeződésüktől, sűrűségüktől, finom lemezes vagy rácsos szerkezetüktől függően különböző fizikai színeket produkálnak. Ez az irizálás. A fizikai és kémiai színek kombinációi a morpho fajokat rendkívül dekoratívvá teszik.

A lepkék mindig is jelen voltak a művészetben, a szabadság, az átalakulás és az élet szimbólumaiként. Nem csak a 20-21. századi képzőművészeti termékeken jelennek meg, hanem a reneszánsz és az impresszionista műalkotásokon is, sőt az ókori falfestmények jellegzetes és gyakori motívumai voltak.

Létezik a világon egy nagyon különleges lepkecsalád, amelynek repüléstechnikája hasonlít a kolibri madarakéhoz. Ezek a szenderfélék (Sphingidae). Repülésük gyors, sajátos és surrogó hangot hallatnak, akárcsak az apró madaraké. Hazánkban kolibrifélékkel maximum az állatkertekben találkozhatunk, viszont jó néhány szenderfélét megfigyelhetünk szürkületkor a virágok környékén.

Az Ornithoptera alexandrae nőstények szárnyfesztávolsága 25-32 cm, színük csokoládébarna. A hímek kisebbek, szárnyaik szélessége 17-20 cm, viszont sokkal színesebbek, mint a nőstényeké: keskenyebb szárnyuk fekete és akvamarin színekben pompázik.

Az Atlaszlepke nem csak a legnagyobb szárnyfesztávolságú lepke a Földön, hanem ennek a fajnak a szárnyfelülete a legnagyobb.

Vajon ugyanaz-e a kettő, vagy lehet valami eltérés? Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a két szó egymás szinonimája, s nincs köztük semmi különbség. Pedig ez nem igaz!