Kihalt lepkefajok

Az elmúlt évek során számos lepkefaj tűnt el a Földről. A fajok eltűnése részben egy természetes evolúciós folyamat, nagyrészt viszont a felelőtlen emberi beavatkozások következménye. Ebben a cikkünkben bemutatunk néhány csodálatos nappali és éjjeli lepkefajt, amelyek az elmúlt 100 évben pusztultak ki.

Urania sloanus

Az Uraniidae családban rengeteg szép faj található. Például a Chrysiridia (Urania) ripheus, a Chrysiridia croesus vagy éppen az Alcides fajok (pl. az Alcides_metaurus). Ugyanebbe a családba tartozott a világ egyik legszebb lepkéje, az Urania sloanus. A fajt az 1900 évek elején írták le utoljára. Élőhelye a jamaikai esőerdők voltak.

A lepkét számos XX. század elejei, antik gyűjteményben még megtaláljuk, amelyekkel mind a mai napig kereskednek a gyűjtők. Egy példány piaci értéke elérheti a 20 000 – 25 000 dollárt (6 – 7 500 000 Ft).

Ez az éjjeli lepke rendkívül irizáló volt (korábbi cikkünkben már írtunk az irizáló morphokról). Az irizáló színek az emberi szem számára vonzónak tűnnek, de valójában a ragadozók számára egy fontos figyelmeztetés: vigyázz, mert mérgező vagyok!

Az angol természettudós, Philip Henry Gosse egy 1880-as jelentése szerint az Urania sloanus meglehetősen nagy egyedszámmal rendelkezett Jamaikában. Az imágók áprilistól június végéig repültek. Tápnövényként az avokádóvirágot említette meg cikkében az angol entomológus, illetve azt, hogy az imágók napkeltekor a legaktívabbak.

A faj kihalása egyenlőre rejtély a tudósok számára, hiszen Jamaikában továbbra is jelentős kiterjedésű esőerdő van, amely az Urania sloanus élőhelye volt.

Egy jelentés szerint a faj hernyóinak tápnövényei, az Omphalea növényfajok meglehetősen lassan növekedtek, amelyek nem biztosítottak elég élelemforrást a lárvák számára. Más kutatás szerint ezekben a növényfajokban nagy mennyiségű toxin szabadult fel, amely csökkentette a hernyók túlélési arányát. A növény alapból mérgező volt, de a minimális toxin mennyiség nem volt veszélyes a lárvák számára. A hernyókban felgyülemlett méreganyag megjelent a lepkében is, ezért nem volt az Urania sloanus a ragadozók kedvenc tápláléka.

Glaucopsyche xerces

Az ember okozta élőhelyrombolás egyik „áldozata” a Lycaenidae (Boglárkalepkefélék) családba tartozó Glaucopsyche xerces, azaz a Kék xerces. A lepke élőhelye a san francisco-i Sunset District part menti homokdűnéi voltak. Az Kék Xerces-t 1943-ban figyelték meg utoljára.

Glaucopsyche xerces

Az 1852-ben leírt és dokumentált fajt még most is számos múzeum és magángyűjtemény őrzi. A Kaliforniai Tudományos Akadémia vagy éppen a harvardi Természettudományi Múzeum (Harvard Museum of Natural History) gyűjteményeiben még megtalálható ez a kicsi kék lepke. Hernyói a Lotus és a Lupinus nemzetségbe tartozó növények leveleivel táplálkoztak. Ezeknek a növényeknek a száma az emberi rombolás következtében jelentősen csökkent és a lárvák számára már nem volt meg az elegendő és minőségi táplálékforrás.

Tudósok megfigyelték, hogy a Glaucopsyche xerces hernyói szoros kapcsolatban éltek a hangyákkal, akik eteték és gondozták őket. A hernyók speciális feromonokat bocsájtottak ki magukból és olyan hangokat adtak ki, mint a hangyák – így sikerült bekerülniük a kolóniába.

Jelenleg folyamatban van egy hasonló boglárka faj (Glaucopsyche lygdamus palosverdesensis) újratelepítése a Kék xerces korábbi élőhelyére.

Deloneura immaculata

A „Kihalt lepkefajok” cikkünk utolsó bemutatott egyede a Deloneura immaculata, amely a Kék xerces-hez hasonlóan a Lycaenidae családba tartozott. A Dél-afrikai Köztársaság területén élt fajról nem sokat tudunk, hiszen alig maradt róla leírás és mindösszesen 3 nőstény maradt fent, amelyeket a fokvárosi Dél-afrikai Múzeumban és a londoni Természettudományi Múzeumban (Natural History Museum) tartanak. A három pédány James Henry Bowker, dél-afrikai természettudós gyűjteményéből származik.

Deloneura immaculata

De azért új fajokat is fedeznek fel…

A jó hír az, hogy új fajokat is fedeznek fel. 2017-ben Greg Kerr ausztrál ornitológus lefotózott egy különleges pillangót a Fidzsi-szigeteken. A képet elküldte John Tennent-nek, a londoni Természettudományi Múzeum munkatársának azonosítás céljából. Tennent 2018 júliusában expedicióra indult a Fidzsi-szigetekre és számára is hamar bebizonyosodott, hogy Kerr egy új lepkefajt kapott lencsevégre. A Natewa-félsziget után (ahol a fotó készült) a Papilio natewa nevet kapta az újonnan felfedezett pillangó.

A felfedezés annál is figyelemre méltóbb, mivel ezen a félszigeten csak két fecskefarkú pillangófaj található: a Papilio schmeltzi és a Papilio godeffroyi. A Papilio natewa fajok szárnyfesztávolsága 8 centiméter. Szárnyainak alapszíne fehér, rajzolatuk fekete. Az alsó szárnyak egy-egy hosszú faroknyúlványban végződnek. A lepke olyan feltűnő, hogy a tudósok azon töprengtek, hogy miért nem fedezték fel korábban ezt a fajt.

Papilio natewa