Lepkék a művészetben
A lepkék mindig is jelen voltak a művészetben, a szabadság, az átalakulás és az élet szimbólumaiként. Nem csak a 20-21. századi képzőművészeti termékeken jelennek meg, hanem a reneszánsz és az impresszionista műalkotásokon is, sőt az ókori falfestmények jellegzetes és gyakori motívumai voltak. A lepkék mindig is varázserővel rendelkeztek. Valaki a szépségükben merül el, de vannak olyanok, akik kívánnak gyorsan valami, ha egy lepke landol rajtuk.
A legrégebbi…
Az egyik legrégebbi, lepkéket ábrázoló fali kép egy 3500 évvel ezelőtti, a XVIII. dinasztia korában élt udvaronc, Nebamun sírjából származik. A történészek ezt az alkotást az egyik legnagyszerűbb óegyiptomi alkotásnak tartják. Nebamun, aki a karnaki Ámon templom magtárainak felügyelője volt, az ókori Egyiptom egyik legjobb – ismeretlen – művészét alkalmazta, hogy megfestesse vele magát, feleségét és lányát, miközben a Níluson vadásznak. A képen a sok-sok madár között számos pillangó is felfedezhető, amelyek a nádas és Nebamun között láthatók.
Mocsári vadászat Thébából
Jupiter nem villámokat szór, hanem fest
Most pedig ugorjunk egy nagyot, egészen a reneszánszig. 1489 és 1542 között élt az olasz festőművész, Dosso Dossi. A művész a Ferrara Este Dukes-i bírósági festője volt, és gyakran festett testvérével, Battista-val, aki Raphael segédje volt. Dossi egyik legismertebb műve a „Giove pittore di farfalle, Mercurio e la Virtù”, amelyet 1522-1524 között alkotott meg. Ezen a képen Jupitert ábrázolja, amint egy nagy vászonra pillangókat fest. És mivel Jupiter egy isten, ezért az általa festett pillangók életre kelnek. A képen fellelhető Merkúr, aki Virtust „gyengéd gesztussal csendben tartja”, hogy ne szakítsa meg Jupitert a teremtés pillanatában. Dossi egy egészen más oldaláról mutatja be az Olympus uralkodóját: egy nyugodt festőként ábrázolja, aki félretette a villámot, és inkább lepkéket fest egy vászonra.
Dosso Dossi: Jupiter pillangókat fest, Merkúr és Virtus
A Van Gogh sorozat: Pillangók
A „Pillangók” elnevezésű festménysorozatot Vincent van Gogh 1889 és 1890 között festette. A hernyó metamorfózisa mindig is szimbolikus jelentőségű volt a mester számára. A sorozatból három híres műve van, amelyből kettő az amszterdami Van Gogh Múzeumban látható. 1889 májusában kezdett el dolgozni a „Green Peacock Moth” című festményén, a „Pipacsok és Pillangók”-at pedig 1890 április-májusában festette. A „Fű és pillangók” című festménye már a londoni Nemzeti Galériában kapott otthont. amelyet 1890 májusában festette Van Gogh.
„Green Peacock Moth” / „Pipacsok és Pillangók”
Salvador Dali: „Táj pillangókkal”
Ugorjunk 1956-ba. Magyarországon ekkor javában zajlott a forradalom/ellenforradalom, és ebben az évben festette meg Salvador Dali a „Táj pillangókkal” című képét. Ez a furcsa festmény két lepkét ábrázol egy sivatagi tájban. A festményen a lepkék árnyai rendkívül furcsán vetődnek, hiányosak. Talán Dali ezt a pillanatot egyszerűen egyfajta álomképnek gondolta. A festmény egyébként egy magángyűjtő tulajdonában van.
Salvador Dali: Táj pillangókkal
Pillangóholokauszt
Damien Hirst nem először verte ki a biztosítékot az állatvédők körében. 2006-ban bemutatta az „I Am Become Death, Shatterer of Worlds” (Én lettem a Halál, világok pusztítója) című alkotását a „Kaleidoszkóp” sorozatából. Ez a kép mintegy 2700 valódi lepkét tartalmaz.
Az „Én lettem a Halál, világok pusztítója” mondatot egyébként Robert Oppenheimer, az első kísérleti atomrobbantás vezető fizikusa mondta. Lehet, hogy Hirst párhuzamot akart vonni saját maga és Oppenheimer között, aki akármilyen „jelentőset” is alkot, a világ méltatlan módon mégis megveti őt emiatt.
Amúgy a képet a Sotheby’s egyik aukcióján eladták: 2,2 millió fontot (685 millió forintot) fizetett érte egy licitáló.
Minden idők legnagyobb felháborodását keltette Damien Hirst „In and Out of Love” (Szereteten belül és kívül) című installációja. A 2012 áprilisában, a Tate Modern galériában megnyílt kiállítást a kritika és a közönség elismeréssel, az állatvédők pedig felháborodással fogadták. Hirst, aki a legvagyonosabb angol művész az élet körforgását szándékozott bemutatni: egy helyen voltak megtalálhatók a peték, a hernyók, a fehér és színes képeken felszúrt bábok és mindenhol szálldosó lepkék. Az installáció a művész hatalmas sikerű, közel fél éven át látogatható retrospektív kiállításán volt látható, naponta mintegy 3 ezren tekintették meg. Csakhogy hetente átlagosan 400 pillangó belepusztult fogságába, mert véletlenül rájuk léptek, vagy egyszerűen képtelenek voltak megszokni a rabságot. A lepkéket mindig pótolták, és így összesen legalább 9 ezer veszett oda.